Szürke bálna
A szürke bálna (Eschrichtius robustus) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjébe a sziláscetek (Mysticeti) alrendjébe, ezen belül a szürkebálnafélék(Eschrichtiidae) családjába tartozó faj.
Az Eschrichtius nem egyetlen élő faja.
A tudományos nevét, Eschrichtius, Daniel Eschricht holland zoológus tiszteletére kapta.
Az állat főként a Csendes-óceán északi, part menti vizeire korlátozódik. Két túlélő populációja van: az északnyugat-csendes-óceáni (ázsiai) 200 állatnál kevesebb egyedből áll. Így ez a populáció a kihalás szélén áll. Az északkelet-csendes-óceáni (észak-amerikai) populáció ugyanakkor 17 000 egyedre szaporodott, így nem fenyegetett. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (International Whaling Commission, IWC) 1949 óta védettséget biztosít e bálnafaj részére.
Az állat hossza 10-15 méter, a nőstény valamivel nagyobb a hímnél. A farokúszó 3-3,7 méter széles. Mellúszói körülbelül fél méter hosszúságúak. A kifejlett állat súlya legfeljebb 40 tonna, de általában, csak 15-33 tonna. Bőrszíne sötétszürke, de minden állatnál különböző; egyeseken a bőrfesték (pigment) hiánya, valamint a rájuk tapadó tengeri makkok miatt világos foltok észlelhetők. A tengeri makkok elsősorban a bálna fején, a szája körül és farkúszóján tapadnak meg; egyik fajuk kizárólag a szürke bálnán található meg. A szürke bálnának nincs hátúszója, ehelyett háta végénél sorban hét-tíz dudor helyezkedik el. A bálnának tulajdonképpen két orrlyuka van. A párafelhő akár négy méter magasra is törhet, a nyugodt tengeren még egy kilométerről is észre lehet venni. A kilövellő vízpára függőlegesen felfelé tódul és egybefüggő páraoszlopként jelenik meg. A szürke bálnának van a legkevesebb szilája. Az állkapocs mindkét oldalán 130 darab.
Minden évben legfeljebb 16 állatból álló csoportokban akár 10 000 kilométert vándorol. A szürke bálna a tengerfeneket túrva keresgéli az apró rákokat és halakat. Ez a bálnafaj, általában a sekély vizekben táplálkozik, nemigen merül 30-35 méteres mélység alá. Általában 15km/h-val úszik.